1958 - 1967:

A próbálkozások időszaka

Azonban még mindig a Hatvani VSE a legjobb gárda a városban. 1958 őszén az NB III Északközép-csoportjában szerepel. Sőt, sokkal jobban szerepel, mint a többi egri, egercsehi, petőfibányai és gyöngyösi csapat, s a szezon végén a 4. helyet sikerül elcsípniük.

1959-ben tették közzé az MSZMP KB kulturális irányelveit, amelyek határozatot hoztak a közművelődésre és ezen belül a sportmozgalom fejlesztésére is. Ennek nyomán Hatvanban is keresték a felemelkedés útját, s próbálták megtalálni azt a csapatot, amely a magasabb osztályban is képes képviselni a városi színeket. A megyei labdarúgó szövetség is mindent megtett, hogy a hatvani labdarúgás a régi fényében ragyogjon, ezért pl. 1960-ban Hatvanban rendezték a Heves megyei utánpótlás válogatott – Nógrád megyei utánpótlás válogatott mérkőzést, amelyen a hevesi csapat győzött 5:1-re.

Sajnos az erőfeszítések nem bizonyultak megfelelőnek, mivel a HVSE a következő szezonban nemhogy jobban, rosszabbul szerepel. Mindösszesen csak a Petőfibányát tudták megelőzni, s a 14. helye a kiesést jelentette az NB III-ból is. Ennek nyomán 1960-ban a labdarúgás iránti érdeklődés megtartása végett rendezték meg Hatvanban az ET ülését, melyen Baróti Lajos szövetségi kapitány is részt vett. Itt vetették fel a hatvani labdarúgás problémáit is, melyen megállapították, hogy nem egyszerű probléma az ifjúsági csapatok nevelésének hiánya, hanem egyik fő oka, amiért a hatvani csapatok nem azt az eredmény érik el, amit várnak tőlük.

S ez probléma megoldását tulajdonképpen leginkább a Hatvani Kinizsire bízták, a HVSE pedig egyre inkább háttérbe szorul. Az 1960/61-es bajnokságon ugyan még sikerül a HVSE-nek előrébb végeznie a megye I. osztályban /5. hely/, ám innentől kezdve a Kinizsi szerepel jobban az elkövetkezendő években. vagy inkább fogalmazhatjuk úgy: a HVSE szerepel rosszabbul, még önmagához képest is. AZ 1961/62-es idényben csak 10. lett, majd a következő idényben sikerül javítania egy helyet, s 9. lett.

1963 őszén félidényes bajnokságot szerveznek, mivel 1964-től ismét tavaszi-őszi rendszerben zajlanak a bajnokságok. Változás áll be a Hatvani VSE-nél is, tulajdonképpen már 1961 őszétől. Kókai János személyében egy kitűnő edzőt szerződtet az egyesület, aki az erőnlét fontosságára, egyben hiányára hívja fel a figyelmet. Az edzések látogatása egyre gyakoribbá válik, Az áldozatos munka lassan, de biztosan kezdi meghozni a gyümölcsét.

Ugyan a félidényes bajnokságban /immáron MÁV HAC néven/ csak a 15. helyen végeznek, ám a következő idényre már feljavul a gárda, s sikerül a 4. helyet megszereznie. 1965-ben pedig a célt is elérik: nehezen ugyan /30 mérkőzésből 9-szer ikszelnek, s 3-szor szenvednek vereséget/, de megszerzik a bajnoki címet, s feljutnak az NB III-ba.

1966-ban az NB III Északkeleti csoportjába helyezik, így elkerül a már egy évvel ezelőtt is az NB III Északli csoportjában szereplő Kinizsivel. A célt, miszerint bentmaradni a harmadosztályban, nehezen bár, de sikerül /12.hely/. 1967-ben azonban már nem ilyen sikeres a gárda, s a 15. hely ismét a kiesést jelenti a MÁV HAC-nak.