1952 - 1958:
Lokomotív és Törekvés
1953-ban a Hatvani Lokomotív fennállása első megyei I. osztályú bajnokságára készült. Tekintve, hogy az NB II-ből érkeztek, nem igazán volt kérdés, ki fogja nyerni a bajnokságot: 30 mérkőzésből mindössze kétszer hagyták el vesztesen a pályát, s 5-ször ikszeltek. Az NB II-be jutásért vívott osztályozón három győzelem mellett kétszer veszítettek, a 6 ponttal pedig hármas holtversenybe került a Kisterenye és a Diósgyőri Vörös Csillag csapataival /a csoport első helyét a Bp. Spartacus foglalta el 8 ponttal/. Azonban gólkülönbségük a legrosszabbnak bizonyult, így az utolsó helyre kerültek, s maradt a megye I. osztály.
1954-ben és 1955-ben /immáron Hatvani Törekvés néven/ is az élmezőnybe tartoztak, ám mindkétszer 2 ponttal maradtak le a bajnoki címről /1954-ben a Petőfibánya, 1955-ben az Egri Fáklya állt útjukba/.
Ezekben az időkben egyébként óriási rivalizálás közepette folyt a megyei bajnokság, ami nem csak a pályán, hanem azon kívül is zajlott. A rivális sportegyesületek féltékenykedtek egymásra, s folyamatos gyanúsítgatások láttak napvilágot.
Rövid megtorpanás után 1956-ban a hatvani labdarúgás egymás után éri el a sikereket, amelyek újból megcsillantják a szurkolói szemeket a magasabb osztályba való feljutás szempontjából. Ennek egyik oka, hogy az utánpótlás megfelelő mértékben működött. Ennek a fejlődésnek a mércéje, hogy ’56-ban a hatvani ifjúsági válogatott a török ifjúsági válogatottal mérkőzött, s csupán 5:3-as arányú vereséget szenved.
A kiemelkedő teljesítmény viszont leginkább a Hatvani Törekvés menetelésének tudható be. 1956 októberében 37 ponttal állt a tabella első helyén, 4 ponttal megelőzve a Rózsaszentmártont és az Egercsehit. Mindössze két forduló volt hátra, ám a forradalom zűrzavaros viszonyai és az ellenforradalom miatt a bajnokság félbeszakadt.
1957-ben a labdarúgás bajnoki rendszerének újjászervezése sok vita után realizálódott. Az NB II létszámát felemelték, az addigi két csoport helyett három csoportot hoztak létre, az NB III mezőnyét pedig 9 csoportban, 146 csapattal indították újra hét év szünet után. Heves megyéből két csapat indulhatott az NB II-ben: Eger és a Hatvani VSE. A hatvaniak azonban nem tudták felvenni a versenyt a többiekkel, s végül a 17. helyen zártak, ami a kiesést jelentette az NB III-ba.
A Hatvani VSE 1958-ban, az utolsó másodosztályú idényben. Állo sor balról: Tasi szakosztály vezető, Burján elnök, Hídvégi, Móra, Körtvélyesi, Baranyi, Srej Sándor, Renka, Fehér, Bodnár. Guggolnak balról: Tajti, Széplaki, Pete, Zilai. |
Ez volt a vasutas csapat utolsó idénye a másodosztályban /30 év után ugyan visszakerült, de akkor már a Hatvani Kinizsivel fúzionálva, HKVSC néven/. Tulajdonképpen elkezdődik a HVSE évtizedekig tartó hanyatlása, a városi, ill. a cukor-, és konzervgyári támogatást élvező Hatvani Kinizsi pedig mind inkább tör előre, s veszi át a vezető szerepet a Hatvan elsőszámú egyesületének címéért folyó küzdelemben.
|