A Manolo név honnan ered? A spanyol szurkoló miatt?

Ezt a nevet csak rám ragasztotta valaki :D...

Miképp tudatosult Önben, hogy az FC Hatvannál Ön legyen a vezérszurkoló? Volt régen fiatalkorában játékos?

A focit mindig is szerettem. Futballozni úgy nem igazán, de a magát a focit... azt imádtam. Úgy alakult, hogy a 88/89-es évben az NB II-be kerültünk, de ki is estünk! És akkor az NB III-ban kezdtük megint a 89/90-es évet. De azért csak a mocskolódás, a szidás, meg átkozódás ment a lelátón, „kultúrája” volt a közönségnek... És mondom: valamit össze kéne hozni, valami jó kis szurkolói társaságot, és akkor abból valami olyasmit, hogy a csapat segítségére legyünk! Tehát tényleg nem az, hogy szitkozódni, meg any..ni.

Én akkor keseredtem el nagyon, hogy kiestünk az NB II-ből. Hátha – mondom – tudunk segíteni, mi a szurkolók. Az NB III-ból vissza is jutottunk!

Ha jól emlékszem síppal kezdtem, meg kereplővel, a haveromtól, Speck Janitól, a Treff együttes gitárosától, őt egész Hatvan ismeri, nem kell bemutatni, szereztem egy dobot, azt kék-sárgára kifestettem.

Lassan azt vettem észre, hogy a szurkolók vevők a dologra. Szépen összeverbuválódtunk. Hazai meccseken, idegenbe is elmentünk a csapattal. Sokan, nagyon sokan elkísértük őket. Az eredmények is egyre szebben alakultak. Persze, ez nem csak a szurkolói tábornak köszönhető, azért volt jó játékosállományunk, szakmai stábunk is, Takács Pali, Mózner Jani, Martinenko, Oravecz Gyuri.

Ők saját nevelésűek vagy igazolások voltak?

Igazolások voltak. Akkor úgy megmaradtunk az NB II-.be, egyre jobb eredmények jöttek. Ez váltotta ki igazából a szurkolói megmozdulást, elvégre kellett valamit a csapatnak is csinálnia, ugye.

Tehát nem ahhoz köthető, mint általában a legtöbb élcsapatnál, hogy amikor a '90-es évek elején, a rendszerváltást követően elindultak a különböző mozgalmak, hanem saját elhatározásból, a csapat eredményei tükrében?

Úgy van, úgy van.

Voltak névváltozások, meg egyéb dolgok, tulajdonképpen az FC Hatvan 1992-es keltezésű, idén is a 20. évfordulóját ünnepelte, nem pedig teszem azt az 67-et – a II. világháborút követően, 1945-ben élesztette újra a Hatvani Cukorgyár sportegyesületét, a Hatvani Cukorgyári SE-t, mely a Kinizsi elődje volt. a szerk. -. Ugye HKVSC-ből FC Hatvan lett. Hogyan élték meg az akkori szurkolók ezen változást? Volt valami utó zengéje, vagy mindenki úgy volt vele, hogy ez ugyanaz a csapat – csak a név más?

Nem, dehogy volt. Igazából nem is foglalkoztunk vele. Hatvani Kinizsi volt, jó hát, lett belőle FC Hatvan, törpöltünk rajta, de úgy igazán azt mondtuk, hogy legyen, FC Hatvan, FC Hatvan, a stáb, a játékosok nem változtak, lényeg, jöjjenek az eredmények! Senki nem tulajdonított nagy dolgot neki.

Csak azért kérdem, sokan feltették már nekem a kérdést úgy négyszemközt, amikor olvassák a beszámolómat a hatvani foci történelméről, hogy miért nem tudom odabiggyeszteni azt az 1992-őt, elvégre akkor alakult az FC Hatvan? De hát ugye köztudott, hogy nem csak '92-től van az egyesület, és kíváncsi vagyok, hogy Önök hogyan látták akkor?

Utódcsapatnak. Egyértelmű. Ha visszamegyünk az időben, a Takács Pali itt volt kapus, Szendi Laci bácsiék itt futballoztak, tehát azért maga az FC Hatvan vezetőségének itt nagy múltja volt. Tóth Dénes, aki a nagy sikereket elérte, itt volt futballista, tehát nem tök idegenekből állt a HKVSC-ből lett FC Hatvan. Mind ide tartoznak, akkor is, most is, minden ide kötötte őket.

Elérkeztünk az 1992/93-as szezonhoz. Az FC Hatvan első szezonjában a DVSC mögött végez a második helyen, s osztályozót játszhatott az Újpest ellen.

Húúúú!!! Mit tudok arról még összeszedni... Nagyon jó meccseket játszottunk. Ott voltunk Újpesten is, ott egy 0-0-át értünk el, minden jel megvolt arra, hogy esetleg sikerülhet. Igazán kimondva nem volt, bíztunk benne, de valahol ott lappangott bennünk, hogy óriási kihívás lesz az NB I. Hát az itteni meccs... az... nagyon éles volt.

Ha jól emlékszem, az 2-1 lett, igaz?

2-1 lett az Újpestnek, megérdemelten nyerték. Tulajdonképpen a gólhelyzeteinket be kell rúgni. Akkor is az érvényesült. 1-1-es állásnál Martinenko kihagyta, az újpesti szélsők lefordultak... 2-1. Elment a meccs.

Végülis az történt, mint általában: a kihagyott helyzetek megbosszulják magukat.

A rutin az Újpest mellett szólt.

De a következő évben megint jött egy második hely, ismét egy osztályozó, az EMDSZ Sopron ellen. Első meccs Sopronban, második meccs... Selypen. Miért is?

Az utolsó mérkőzésünket a REAC ellen játszottuk. Ha azt a meccset mi megnyerjük, akkor nincs osztályozó, nincs soproni meccs, továbbjutunk, mint első helyezett, megyünk az NB I-be. Volt egy „nagyszerű” játékvezető, Nyilas, aki egyébként nem egy meccset vezetett a Hatvannak és nem is rosszul!

De ezen a meccsen voltak olyan ítéletei, melyekkel a közönség nem egészen értett egyet. Hát tettlegességig fajult a dolog Nyilas ellen, ütötték azt ernyővel, mindennel, nem lehetett megállítani a népet.

Úgy döntött az akkori MLSZ, hogy a Hatvan nem játszhatja saját pályáján a hazai osztályozót.

Hogy alakultak az eredmények?

Az első meccsen 2-0-ra nyert a Sopron, Selypen 2-0-ra mentünk mi. Hosszabbítás, majd 11-esekkel ment tovább a Sopron.

Hát ennyire közel még nem volt az FC Hatvan az NB I-hez...

Hát ennyire közel nem. Pedig ekkor már nem volt számunkra kétség, ki megy tovább. A Sopron ellen készülve már nagyon az NB I-be éreztük magunkat. Azt mondtuk, itt nincs mese, itt már NB I-es a csapat.

És én utána is azt mondtam, hogy a Sopronnál kijött az az igazi rutin. Ők a tizenegyeseket berúgták, mi kihagytuk. Nem volt itt megvesztegetés, bunda, nem volt itt semmi! Az a csapat akkor, azon a napon letudta hozni magának azt a meccset. Ennyi volt. De...minden dicséret az FC Hatvant illeti! Az egy nagyon-nagyon nagy teljesítmény volt tőlük!

Utána jöttek a fiatal szurkolók, kik már az úgymond szervezett csoportosulást képviselték, ugye, pl. a Hatvan Rebell's.

Nem igazán értettem mindenben velük egyet.

Ők pontosan mikor jöttek? Az osztályozók után, igaz?

Az osztályozók után, így van. Alig voltak vagy 15-20-an. De hát az ő szurkolásuk már nem arról szólt, nem a csapat, meg a labdarúgás szeretete volt a téma. Ők egyszerűen csak a mocskolódás.

Meg a balhé..

Meg a balhé.

De ők úgy tudom, nem is voltak sokáig, talán egy idényt, igaz?

Igen, ők talán egy idényt. De nem volt nagy jelentőségük. Igazán oda sem figyeltek rájuk, ha meg figyeltek, akkor csak a mocskolódás miatt. Akkor mindig odaintettem a dobverővel, hogy „jól van, álljatok le, minek ez?”.

Aztán kezdődött egy olyan szezonja az FC Hatvannak, melyre sokan mondják, hogy a hanyatlás kezdete. Amikor nem igazán jönnek az eredmények. De azért még mindig népes tábor előtt játszott a csapat.

Jó kis tábora volt még akkor is!! Amikor már nem volt olyan sikeres! És azért még jó csapatok jártak ide akkor is. Diósgyőr, III. Kerület, Kecskemét. Ment a közönség attól függetlenül a meccsekre, hogy az osztályozós szintet nem ütötte meg az FC Hatvan.

Meg úgy a hangulat is jó volt, emlékszem, édesapám valamelyik meccsre kivitt, meg nem mondom, melyik, de volt ott akkora ordenáré, hogy... Ez ugyanúgy megmaradt a további évekre is?

Megmaradt. Megmaradtak a jó hangulatú mérkőzések, maga a játékosok is, a szurkolók is, vezetők, mindenki egymásra talált. Abba a jó kis ciklusba, az az 5-6 év! Nagyon egymásra találtak!

Akkoriban is volták már különbuszos járatok...

Így van. Egy pillanat alatt összejött 30-40-50 fő, megteltek a buszok, nem volt gond, hogy össze kellett lasszóval fogni az embereket.

Volt egy meccsünk Balmazújvárosban... Hát az ottani vezetés, polgármester is szóvá tette, hogy „de kérem, maguk ugyanannyian vannak, mint mi!”. Volt vagy kétezer néző, abból majdnem 1000 hatvani volt! És Balmazújváros nem a szomszédban van! Mentünk mi mindenhová, és olykor még nem is volt biztonságos.

Mert ugye azok, kik itthon pocskondiázták az ellenfelet, a szurkolókat, azok nem igazán utaztak le idegenbe, és azon szurkolókon csattant az ostor, kik mindenhová elkísérték a csapatot! Szegeden pl. 0-0 lett a vége, és ott bizony eléggé égett a talaj. Ráadásul még csak nem is konkrét szegedi szurkolók voltak, kik támadtak!

Kísérték akkor rendesen a csapatot.

Nagyon szerettük akkor a csapatot.

Aztán 97/98-ban alakult egy másik, kissé visszafogottabb csoport, a Yellow Lions.

Azt pontosan már nem tudom. Mert akkor már nekem elment a kedvem. Az az érdekes, hogy amikor a FC Hatvannál, a gyárban – a Cukorgyárban, ugyanis ott helyezkedtek el az FC játékosai is, ezért mondja Jani bá, hogy az FC Hatvannál – a szerk. – dolgoztam targoncavezetőként, ott már kezdett nálam is hanyatlani az egész. Az ország bármely pontján dolgoztam, hazajöttem meccsekre. De itt... Volt olyan, hogy itt túlóráztam a gyárban, a meccs utolsó perceiben tudtam kimenni. Nem tudtam, hogy kezdőrúgást én fogom végezni, holott ott dolgoztam a gyárban, mint targonca-vezető!

Akkor elmondható, hogy a B-közép kezdett visszafogottan szurkolni a 97/98-as szezon előtt? Kb. mikorra tehető ez a hanyatlás?

Olyan 1996/97. Megelégeltem én is Józsi! Már csak a... el is mondtam én már ezt egy újságcikkben, hogy a közönség sem volt már ugyanaz. Úgymond hanyatlott. A futball is hanyatlott. A közönség is inkább zsidózott, anyázott... Hát nekem ez nem kellett.

Akkor lassan kezdett elege lenni, hogy itt már nem lehetett mit tenni, és előjöttek azok a „szurkolók” kik inkább a másikkal voltak elfoglalva, semmint a csapattal.. Mármint pozitívan.

Igen. Hát akkor indult be legfőképp a közönség! Amikor mocskolódni, szidni kellett valakit... abba mindenki benne volt! De akkor már a futball is erősen kezdett gyengülni.

Emlékszik arra, hogy kb. mikor lehetett az, amikor azt mondta: többet nem megyek ki?

Utána még vezérszurkoló-posztomon kívül is jártam ki évekig meccsekre! Talán mikor már a csapat is. Mikor már Móznerék sem voltak, Martinenkóék sem. Mikor az a csapat is már szétment. Akkor már én is úgy voltam vele, hogy „na, még egy-két meccsre, na még egy-két meccsre”.