Simon Mátyás (FC Hatvan)
GO 60 2012.10.28. 08:11
"Nagyon sokat köszönhetek a családomnak..."
Amikor a Hatvani Hírekben megjelent róla egy cikk – még olaszországi kiruccanásakor –, melyben nem győzték hangsúlyozni hatvani mivoltát, volt egy olyan megjegyzésem: „Semmit sem ér a származási hely, ha nem azt erősíti. Minden ide vonatkozó kijelentés csak saját magunk fényezése”.
2011. augusztus 31-én aztán hazatért... és jelenleg az FC Hatvan kiemelkedő tehetsége. Franyóval és Surányival egyaránt 5 gólos, de amitől különbözik a két játékostól, és amiért van miért büszkék lennünk rá: HATVANI NEVELÉSŰ!
Simon Mátyás, az NB III-as FC Hatvan 21 éves támadója válaszolt készséggel pár kérdésre.
Üdvözöllek! Úgy gondolom, sok hatvani szurkoló álma valósult meg azzal, hogy hazatértél Olaszországból, azaz inkább a Vasasból. Mesélj az ott töltött 3 évről. Milyen csapatban játszottál, hol szerepelt? HOgy érzed, sikerült kiemelkedőt alkotnod külföldön?
3 évet játszottam kint, ezalatt rengeteg tapasztalatot szereztem, rengeted helyre sikerült eljutnom, többek között élcsapatokhoz is, ami úgy gondolom, jó teljesítmény nélkül nem jöhetett volna létre.
Első szezonomban, az olaszországi Internaziole fiók csapatában a bajnokság végén rájátszást érő helyen végeztünk, ami azért is kiemelkedő, mert olyan csapatokkal mérkőztünk meg, mint például az AC Milan, az Atalanta, a Brescia vagy a Sampdoria.
Egy góllal lemaradva második lettem a házi góllövő listán, így elmondhatom akkori gárdám húzóembere tudtam lenni. A szezon végeztével érkezett is egy megkeresés a Chievo Verona primavera csapatától, ám az akkori manager-em illetve a klub vezetése nem tudott megállapodni a Verona-i egyesülettel.
Ezt követően újdonsült manager-em révén a Napoli primavera csapata invitált két hetes próbajátékra. Ebben a periódusban napi kapcsoltaban álltam az U17es válogatott csapatamangerével Brünyi Béla úrral és válogatott meghívóm ezen a próbajátékon fügött. A Napoli "túrám" kiválóan sikerült, ám a hazajövetelem útán pár nappal küldték el az első csapat vezetőedzőjét Donadoni-t és vele együtt a primavera csapat manager-e is lapátra került. Sajnálatos módon ezáltal az új tréner nem kínált szerződést valamint a válogatott meghívó is elúszott.
Elég mozgalmas első szezonon voltam túl.második olaszországi évemben egy harmadorszályú csapathoz kerültem ahol a középmezőnybe végzetünk. Harmadik szezonomban első felnőtt idényembre készülhettem hiszen Genova-tól nem messze kaptam szerződést. Óriási különbségek mutatkoztak a felnőtt illetve az utánpótlás szintek között. Minél hamarabb felkellett vennem a ritmust és ez szerencsére sikerült is, hiszen az őszi szezonban folyamatos játéklehetőséghez jutottam. Óriási eredmény volt a csapattól, hogy a szezon végeztél ahogy az első évemben is ismételten Rájátszás érő helyen végeztünk.
Véleményem szerint sikerült jó teljesítményt nyújtanom a kint töltött időszakomban.
Elmesélnéd, hogyan és miért tértél haza?
Borzasztó egyszerű a történet. Két és fél évig magántanulóként tanultam, ebből kifolyólag egy évvel elvoltam csúszva a többiekhez képest az érettségi vizsgával. Úgy gondoltam egy féléves itthoni kitérő alatt le tudom tenni a vizsgát és ez nem okozhat a gondot fejlődésembe. Ám ekkor nem számoltam azzal, hogy 8 hónapos kényszerpihőre kényszerülök egy sérülésből kifolyólag.
Nagyon jól mentek a bajnokságban, melynek egyik fő letéteményese Te vagy. Szerény véleményem szerint esély van akár jövőre egy nagyobb egyesülethez kerülni. Volt esetleg már megkeresés?
Örülök, hogy így látod. Őszintén szólva, jelenleg ez nem foglalkoztat. Nehéz mérkőzések vannak még hátra a bajnokságból, ahol szeretnénk továbbra is megőrizni veretlenségünket és lehetőleg őszi elsőként zárni a szezont. Annyit viszont elárulhatok, hogy idáig nem volt semmilyen jellegű itthoni megkeresés.
Olaszországban távol voltál a családtól, most ismét itt vagy köztük. Ad ez valami plusz erőt?
Mindenféleképp. Nagyon sokat köszönhetek a családomnak, így sokat jelent számomra az, hogy ismét közel lehetek hozzájuk.
És ha ismét vissza kéne menni külföldre?
Eleinte rendkívül nehezen éltem meg azt, hogy távol voltam a családtól, barátoktól, de az évek során ebben is sikerült rutint szereznem. Ha ismét vissza kellene mennem, nyilvánvalóan nehéz lenne az előbb említett személyektől való elszakadás, de úgy gondolom kellő képpen tudném kezelni a helyzetet.
Egy kis infó a lányoknak... Van valakid?
Igen, van barátnőm. Már többi mint két éve vagyunk együtt.
Magánéletben mivel foglalkozol? Hol tanulsz/dolgozol?
Dolgozni nem dolgozok hiszen még tanulok. A tanulmányaimban sem szakadok el a sporttól, hiszen OKJ-s sportképzésre járok Pestre. Ha pedig akad egy kis szabadidőm azt is focival töltöm. Sokszor ha szabadnapot kapunk én azt is gyakorlásra fordítom.
Milyen a véleményed a hatvani szurkolókról?
Szerencsére a jó eredmény a szurkolók kedvét is meghozza, így azt vettem észre, hétről hétre többen látogatnak ki a mérkőzéseinkre. A szurkolók létszáma a játékosokra is ösztönzően hat, hiszen egy lelkes hazai tábor előtt játszani nagyszerű érzés. Remélem egyszer sikerül elérnünk azt, ami annak idején az osztályozót játszó csapat ért el, azaz, hogy teltház előtt játsszuk meccseinket.
Van példaképed?
Manchester United szurkoló révén kiskorom óta nagy Ryan Giggs fan vagyok. Rajta kívül Wayne Rooney játéka, ami lenyűgöz.
Szerinted Te példakép vagy a hatvani fiatalság előtt?
Nem gondolom, hogy példakép lehetnék a hatvani fiatlság előtt. Ahhoz még sokat kell edzenem, illetve teljesítenem a pályán. Remélem, egyszer eljutok arra szintre, hogy ezt elmondhassam magamról. Viszont ha már itt tartunk sokkal inkább lehet Gohér Gergő példaképe a hatvani fiataloknak. Ő is hatvani nevelésű srác és hétről-hétre teljesít kiválóan a magyar első osztályban a Diósgyőr csapatában, úgy gondolom arra amit eddig elért igazán felnézhetnek a fiatalok.
Köszönöm, hogy rendelkezésemre álltál, sok sikert kívánok a bajnokságban! Hajrá Hatvan!
Én köszönöm a lehetőséget. Hajrá Hatvan!
|